A kabinet meghosszabbítaná a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet, pedig annak elrendeléséhez nincs törvényes indoka. – írja a Zoom.hu

A Magyar Honvédség Alföldi Ideiglenes Alkalmi Kötelékében (MH AIAK) szolgálatot teljesítő katonák járőröznek BTR 80-as páncélozott szállító harcjárművekkel a magyar-szerb határnál, Röszke és Ásotthalom térségében, az ideiglenes műszaki határzár mellett 2016. március 19-én. Fotó: Ujvári Sándor / MTI

Pintér Sándor belügyminiszter a kormány pénteki ülésén javaslatot tett a 2015. szeptember 15-én kihirdetett, azóta többször meghosszabbított – jelenleg szeptember 7-ig érvényes – „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” meghosszabbítására. A kormány erről jövő héten annak ellenére dönt, hogy az idevágó törvény szerint azt csak akkor lehetne elrendelni, ha a Magyarországra érkezők száma havi átlagban meghaladja a napi ötszázat.

A Helsinki Bizottság által közzétett statisztikai adatok szerint az év első hét hónapjában 12215 migráns lépett magyar földre a kormány szerint hermetikusan lezárt déli határon, azaz napi átlagban 57-en. Nagyjából tizedannyian, mint amennyit a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kihirdetéséhez a törvény feltételül szabja.

Azaz, a hatályos magyar jog szerint nincs törvényes indoka a válsághelyzet fenntartásának.

Ennek fényében még kevésbé érhető a kormány felháborodása a menekültpolitikáját ért külföldi bírálatokra és a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) elmarasztaló ítéleteire. Magyarország többnyire azért veszít pereket, mert a bíróság az elé tárt ügyekben úgy ítélte meg: a magyar kormány sem az ország hatályos törvényeit, sem pedig az általa aláírt nemzetközi egyezmények rendelkezéseit nem tartotta be.

Különösen igaz ez az állam menekültügyi gyakorlatára, amely nemcsak az ország tekintélyét rombolja, hanem a vesztes perekben megítélt kártérítések miatt sokba is kerül az adófizetőknek. A vesztes perek jelentős részét menekültüggyel kapcsolatos jogsértések miatt indították Magyarország ellen.

A kormány 2013 óta folyamatosan szigorítja a migránsokra és menekültekre vonatkozó szabályokat. 2013-ban – elsőként Európában – bevezette a „menekültügyi őrizet” sajátos jogintézményét, majd a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet. Később bevezették a „nyolc kilométeres szabályt”, aminek az a lényege, hogy a rendőrség a szerb-magyar határtól nyolc kilométeren belül elfogott migránsokat visszakényszerítheti a határkerítés mögé, amivel lehetetlenné teszik számukra a menedékkérelmük benyújtását.

Ez utóbbi két szabályt később már úgy alkalmazták, hogy a tömeges migráció okozta válsághelyzet kihirdetése után már nem csak a határtól számított nyolc kilométeren belül, hanem az ország egész területén elfogott migránsok azonnal kitoloncolhatók lettek. Majd konténerekből felállították az úgynevezett tranzitzónákat, ahonnan a menekültek szabadon csak Szerbia felé távozhatnak.
Bár a szigorítások a kormány menekültpolitikájából fakadnak, a menekültügyi őrizet intézményének a bevezetését azonban minden bizonnyal egy strasbourgi döntés váltotta ki.

Az Al-Tayyar Abdelhakim kontra Magyarország ügyben 2012. október 23-án lett jogerős az Emberi Jogok Európai Bíróságának az ítélete. Az akkor 27 éves palesztin a libanoni kormány által a palesztin menekültek részére kiállított, meghamisított okmánnyal igazolta magát a magyar hatóságok előtt.

Egy migráns mutatja kiutasításáról szóló végzését a röszkei határátkelőnél kialakított áteresztési ponton 2015. szeptember 18-án. Fotó: Rosta Tibor / MTI

A hamis irata miatt kiutasították Magyarországról és visszaküldték Ukrajnába, mert közvetlenül onnan érkezett. Idegenrendészeti őrizetbe vették, melynek

72 órás tartamát a bíróság több alkalommal hónapokkal meghosszabbította.

Közben a palesztin férfi menedékkérelmének elbírálása is folyamatban volt. Al-Tayyar Abdelhakim többször tiltakozott fogvatartása ellen, kérte, hogy nyitott befogadó állomáson helyezzék el. Az akkor hatályos menedékjogi törvény alapján jogában állt volna nyitott befogadó állomáson kivárni az eljárás lezárását. A palesztin férfi a strasbourgi bírósághoz fordult jogorvoslatért.

Az emberi jogi bíróság megkeresésére a magyar kormány azzal érvelt, hogy a magyar jog szerint egy harmadik országbeli állampolgár idegenrendészeti őrizetbe vehető annak érdekében, hogy kiutasítását végre lehessen hajtani. Rámutattak továbbá arra, hogy ha nem veszik őrizetbe, nem lehet megakadályozni, hogy az országba illegálisan érkező személy szabadon mozoghasson a schengeni térségben. A kormány álláspontja szerint ezeknek a céloknak akkor is érvényesülniük kell, ha az illető időközben menedékjogi kérelmet nyújtott be és annak vizsgálata még folyik.

Az Al-Tayyar Abdelhakim által indított perbe bekapcsolódott az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is. Az ő álláspontjuk szerint sem az emberi jogok, sem a menekültjog, de még a magyar nemzeti jog sem teszi lehetővé, hogy egy menedékkérőt kiutasítsanak, vagy kitoloncoljanak az országból addig, amíg menedékjogi kérelmét jogerősen nem bírálták el és nem állapították meg, hogy nincs szüksége nemzetközi védelemre. Rámutattak továbbá, hogy a magyar jog csak akkor engedi az őrizetbe vételt (igazgatásrendészeti őrizet), ha a kitoloncolás végrehajtható. Márpedig amíg folyik a menedékjogi eljárás, a kitoloncolást nem lehet végrehajtani.

A strasbourgi bíróság eljárása precedens jogon alapul. Al-Tayyar Abdelhakim perében egy korábbi, ugyancsak Magyarország ellen hozott döntés volt a precedens, a Lopko és Toure kontra Magyarország ügy, melyben a magyar hatóságok ugyanazokat a hibákat követték el, mint a palesztin férfi esetében. Mindkét perben 10-10 ezer eurót ítéltek meg a menekültek javára.

A bíróság kimondta: mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra.

Szabadságától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, ha az illetőt valamilyen bűncselekmény elkövetéséért a bíróság elítélte, előzetes letartóztatásba helyezte. De akkor is csak a nemzeti és a nemzetközi jog szerint is törvényesnek minősíthető eljárásban rendelhető el a fogva tartás.

Az Emberi Jogogok Európai Egyezményének megsértése miatt jelenleg is folyik eljárás Magyarország ellen, igaz, még az ítélet nem jogerős, mert az állam fellebbezett, bár a bíróság gyakorlatát ismerve, nem sok esély van a döntés megváltoztatására.

2016-ban Strasbourg 100 kérelmező ügyében 41 érdemi döntést hozott, és ezek közül 40 esetben döntött Magyarország ellen.

Hatalmas politikai felháborodást váltott ki kormánykörökben az Ilias és Ahmed kontra Magyarország perben született ítélet. Két bangladesi állampolgár indított eljárást a magyar állam ellen, amiért szerintük a nemzetközi jogot és egyezményeket súlyosan sértő eljárásban bírálták el menedékkérelmüket.

Mindketten 2015. szeptember 15-én érkeztek meg Görögországon, Macedónián és Szerbián keresztül a magyar-szerb határszakaszon lévő röszkei tranzitzónába. Még aznap benyújtották menedékjogi kérelmüket. A tranzitzónát Magyarország irányába nem hagyhatták el.

Kérelmüket órákon belül elutasította a menekültügyi hatóság és kiutasította őket az országból, azon az alapon, hogy Szerbia biztonságos harmadik országnak minősül. A bangladesiek bíróság előtt támadták meg a hatóság döntését, melyet később az illetékes magyar bíróság hatályon kívül helyezett. A megismételt menekültügyi eljárás ugyanúgy végződött, mint az eredeti, és ezt már a bíróság is rendben lévőnek találta. A két bangladesi férfit kitoloncolták Szerbiába.

Az eljárás azonban Strasbourgban folytatódott. A EJEB elsőfokú ítéletében kimondta, hogy Magyarország megsértette a két bangladesi szabadsághoz való jogát. A tranzitzónában való őrizettel az ott tartózkodókat anélkül fosztják meg a szabadságuktól, hogy bármilyen jogi eljárást lefolytatnának. Így – eljárás hiányában – jogorvoslattal sem élhettek.

A bíróság nem fogadta el a kormánynak azt az érvelését, hogy a bangladesiek szabadon távozhattak volna Szerbia felé. Ha ugyanis ezt teszik,

a magyar hatóságok azonnal megszüntetik a menedékjogi eljárást, anélkül, hogy a kérelmüket érdemben kivizsgálnák.

Megsértette továbbá az egyezmény azon rendelkezését is, miszerint „senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni”, amikor anélkül tekintette Szerbiát biztonságos harmadik országnak, hogy figyelembe venné a különböző országjelentéseket és a kérelmezők által benyújtott bizonyítékokat.

Az EJEB azt is felrótta a magyar államnak, hogy az analfabéta kérelmezőknek minden tájékoztatást írásban adtak oda, meghallgatásuk előtt nem találkozhattak ügyvédjükkel, és az ügyvéd a meghozott határozat fordítását két hónap elteltével kapta meg, amikor a kérelmezők már rég nem tartózkodtak Magyarországon. Mindezekért Magyarországnak az ítélet szerint fejenként 18.705 euró (mintegy 5,8 millió forint) kártérítést és perköltséget kell fizetnie a panaszosoknak.

Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára júniusban jelentette be, hogy Magyarország fellebbez a Bíróság ítélete ellen (erre az ítélet meghozatalát követő három hónapon belül van lehetőség). A magyar állam az ítélet valamennyi megállapítását vitatja, egyebek közt arra is hivatkozva, hogy a jelenlegi gyakorlat megváltoztatása növelné a terrorveszélyt. A fellebbezésben az állam azt kérte, hogy az ügyet az úgynevezett Nagykamara tárgyalja. Erre általában akkor van lehetőség, ha az ügy az egyezmény értelmezését érintő, vagy egyébként általános jelentőségű lényeges kérdést érint.

A Zoom kérdésére a strasbourgi bíróság sajtószolgálata közölte, hogy jelenleg folyamatban van a Nagytanács elé terjesztés iránti kérelem vizsgálata. Addig természetesen a 2017. március 14-én hozott ítélet nem végleges. A Nagytanács öt bíróból álló kollégiuma „kellő időben” dönteni fog a javaslatról. A sajtószolgálat pedig közleményt fog kiadni a döntésről.

zoom.hu

InstaCash Banner 336x280