2006 óta nem sokban változott a belügyi szervek hozzáállása a rendőri túlkapásokhoz. Évente mintegy ezer feljelentés történik bántalmazások miatt, de ezeknek több mint 90 százaléka vádemelésig sem jut el, emellett Pintér Sándor belügyminiszter – törvényben előírt jogával élve – gyakran külön engedélyezi az elítélt rendőröknek, hogy tovább szolgáljanak. – írja a HírTV.hu

Illusztráció

Rendszerszintű problémának tűnik, hogy a magyar hatósági szerveknél a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazások következmények nélkül maradnak. Évente nagyjából ezer feljelentés születik ilyen ügyekben, de ezek nagy részében még nyomozás sem indul, vádemelésig pedig csak töredékük jut el. Emellett egy, 2014-ben megszavazott törvény miatt azok a rendőrök is gyakran tovább szolgálhatnak, akiket jogerősen elítéltek visszaélések miatt.

A közelmúltban egy Újpesten történt haláleset irányította rá ismét a figyelmet a rendőri túlkapásokra. Egy 57 éves férfi augusztus 4-én, közlekedésrendészeti igazoltatás közben rosszul lett, ennek ellenére a rendőrök folytatták az igazoltatást, és kirúgták a lábát. A gyanú szerint ekkor verte be a fejét, és vesztette el az eszméletét, majd sérülésébe hamarosan belehalt. A rendőrség azt állítja, a férfi agresszívan viselkedett, ezt viszont szemtanúk cáfolják. Mindenesetre sem a rendőrség, sem az ügyészség nem vizsgálódik, bár az áldozat családja várhatóan fog tenni feljelentést.

Rendőri brutalitásról érkeztek hírek a szerb–magyar határról is. Hivatalos feljelentést 2015 szeptembere óta összesen 44 esetben tettek előállított migránsok, de ennél több, bántalmazásról szóló beszámolót gyűjtöttek össze különféle segélyszervezetek, köztük a katolikus egyház szervezetei is. A fellépés ezekben az esetekben sem volt túlságosan erélyes. A belügyi szervek összevissza beszéltek az ügyben: a Belügyminisztérium kezdetben visszautasította és ellenőrizetlen sajtóhírnek nevezte a vádakat. Tavaly nyáron Papp Károly országos rendőrfőkapitány elismerte, hogy nyomozás indult egyes rendőrök ellen, ezt a nyilatkozatot nem sokkal később az ORFK sajtóosztálya egyszerűen letagadta. Idén kiderült, hogy 44 feljelentésből két esetben született ítélet, két rendőrt pénzbüntetésre ítéltek hivatali visszaélés miatt.

Többnyire nyomozás sem indul

Az elérhető statisztikák alapján úgy tűnik, a hatóságok nemcsak a migránsok sérelmére elkövetett túlkapásokkal szemben elnézők – a magyar állampolgárok bejelentései ugyanilyen ritkán végződnek ítélettel. A rendőrség saját nyilvántartása, a Bűnügyi Statisztikai Rendszer (BSR) lesújtó képet fest a hatóságok önellenőrzéséről. Tavaly a hivatalos eljárás során történt bántalmazással kapcsolatos bejelentéseknek nagyjából egy százalékában szabtak ki valamilyen büntetést. Tavaly 1279 feljelentést élből elutasított a rendőrség, nyomozást nem is indítottak. 615 eset volt, ahol nyomozás indult, de ezt később valamilyen okból megszüntették. Vádemelésig csak 207 eset jutott el, elmarasztaló ítélet ezeknek is kevesebb mint felében született.

Ezek az arányok nem csak a tavalyi évre jellemzők. A Magyar Helsinki Bizottság 2014-ben végzett kutatást, szintén a BSR adatait felhasználva. A 2007 és 2013 közti adatok alapján kiderül, hogy a bántalmazás miatt tett feljelentések 79 százalékában megszüntették a nyomozást, 16 százalékban pedig már a feljelentést is elutasították. Csak négy százalékuk jutott el vádemelésig, és alig több mint egy százalékukban szabtak ki büntetést a rendőrökre.

Több feljelentés, kevesebb vádemelés

2006 és 2008 között, a kormányellenes tüntetéseken történt tömegoszlatások miatt a figyelem középpontjába került a rendőri brutalitás, a rendőrség morális állapota. Pedig a rendőrök elleni feljelentések számát tekintve ebben az időszakban még komolyabb kiugrást sem látunk: 2005-ben 596, 2006-ben 545, 2007-ben 783, 2008-ban 696 feljelentés született rendőri bántalmazás miatt. A feljelentések több mint 90 százaléka ezekben az években sem jutott el a vádemelésig, ugyanakkor valamivel több elmarasztaló ítélet születik.

Fotó: Magyar Helsinki Bizottság

A számok alapján elmondható, hogy a rendőri brutalitás valójában annál is elterjedtebb és nagyobb probléma, mint amennyire a 2006-os események tükrében tűnt. Valamint az, hogy 2006 óta nem változhatott jelentősen a rendőri túlkapások száma, és a belügyi szervek hozzáállása a bántalmazásokhoz. A bejelentésekből 2006 óta nem lett kevesebb, következménye viszont ugyanolyan ritkán van a túlkapásoknak, mint korábban.

Hamis vádak?

Felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire lehet komolyan venni a hivatali bántalmazásról szóló bejelentéseket. Víg Dávid, a Magyar Helsinki Bizottság rendészeti programvezetője a Hír TV online-nak úgy nyilatkozott, hogy az elutasított feljelentések ilyen nagy arányát nem magyarázzák meg a hamis feljelentések – vagyis az, hogy a bűnözők bosszúból vagy helyzetük javítása érdekében hamisan vádolják túlkapásokkal a rendőröket. „Nem valószínű, hogy ennyire gyakoriak legyenek a hamis feljelentések, hiszen a hamis vád bűncselekmény. Aki már eleve gyanúsított, az nem valószínű, hogy még egy bűncselekménnyel kockáztatná a súlyosabb ítéletet. Ráadásul egy korábban elkövetett bűncselekmény elbírálása nem lehet kedvezőbb azért, mert később a rendőrök bántalmazták az elkövetőt” – mondta.

A Helsinki Bizottság korábbi kutatása szerint inkább jellemző a „látens bűnözés”, azaz, hogy a sértettek inkább nem tesznek bejelentést, tartva a retorziótól, vagy attól, hogy a hatóság nem fogja komolyan venni a bejelentést.

„Alappal feltételezhetjük, hogy a valóságban a bántalmazások száma magasabb, mint a feljelentések száma. A Magyar Helsinki Bizottság 2003-as kutatásában a legtöbb megkérdezett fogvatartott (83-ból 61 fő, 73,5 százalék) beszámolt bántalmazásról, amelyről azonban nem tett panaszt. 32-en azt mondták, hogy nem látták a feljelentés értelmét (mert korábbi panaszaik reakció nélkül maradtak, vagy mert hamis vád miatt ellenük emelhettek vádat), 19 válaszadó a megtorlástól való félelmében nem tett feljelentést. E fogvatartottak szerint a félelmeiket még inkább megerősítették azok, akiknek egyébként a bántalmazással szemben fel kellene lépniük (felügyelet, nyomozó, egészségügyi személyzet, kirendelt védő). Tíz évvel a kutatást követően a CPT hasonló aggodalmakat fogalmazott meg: számos meginterjúvolt fogvatartott úgy vélte, hogy lehetetlen bizonyítani, mi történt velük, így nem volt értelme panaszt tenni” – olvasható a tanulmányban.

Komolyabban veszik, ha rendőr a sértett

A látencia egyébként valószínűleg egyre csökken: a ’90-es évek óta többé-kevésbé növekszik a feljelentések száma, így ha feltételezzük, hogy nem a rendőri brutalitás terjed egyre jobban, akkor a sértettek bejelentési hajlandósága növekedhet. Vádemelésig eközben az esetek egyre kisebb része jut el: az arány 2000-ben még 11 százalék volt, míg 2013-ban már csak 2 százalék. Míg a rendőrök elleni feljelentéseket többnyire elutasítják, addig a hatóságok nem olyan elnézőek, ha a feltételezett sértett a rendőr. A hivatalos személy elleni erőszak miatt, 2007-től 2013-ig tett feljelentsek közel 70 százaléka vádemeléssel végződött. Az ilyen feljelentéseknek 2014-ben csak 5 százalékát utasították el, 2002 és 2005 között pedig az összes eset eljutott legalább a nyomozásig. Az elmarasztaló ítéletek aránya pedig folyamatosan 70 százalék körül volt.

Víg Dávid hozzátette, a hamis vádat mint magyarázatot cáfolja az is, hogy nagyon ritka, hogy egy hivatalos eljárásban történt bántalmazás miatti feljelentés után a rendőrség a feljelentő ellen hamis vád miatt indítson eljárást – ez arra mutat, hogy többnyire nem bűnözők vádaskodásáról van szó, hanem más okokból szűnnek meg, vagy nem indulnak a nyomozások.

Belügyminiszteri engedéllyel maradhatnak az elítélt rendőrök

Gyakran azok a rendőrök sem számíthatnak komoly következményekre, akiket jogerősen elítélnek. 2013-ban három rendőr Hatvanban rugdosott meg két, lopás miatt előállított gyanúsítottat úgy, hogy az egyiknek a bordája is eltört. Egyikük 1 év 6 hónap letöltendőt kapott, a többiek egy év felfüggesztett börtönt. Előbbinek a bíróság a törvényben előírt minimumnál (2 év) is enyhébb büntetést adott, annak ellenére, hogy már volt priusza, korábban közokirat-hamisítás és szolgálatban kötelességszegés miatt ítélték el jogerősen.

Ráadásul a bántalmazásért elítélt rendőrök akár felfüggesztett börtönbüntetésük alatt is tovább szolgálhatnak a testületben. 2010-ben a parlament elfogadott egy olyan törvényt, amely megtiltotta, hogy a belügyminiszter engedélyével tovább szolgáljanak a hivatali bűncselekmény miatt elítélt rendőrök – a testülethez csak a próbaidejük lejárta után jelentkezhettek újra. 2014-ben azonban visszaállították a Gyurcsány-kormány alatt érvényes törvényt, azaz a belügyminiszter jelenleg is engedélyezheti, hogy a felfüggesztett börtönbüntetését töltő rendőr tovább szolgálhasson. Ezzel a lehetőséggel Pintér Sándor elég gyakran élt is: 2015-ben 12 felfüggesztett börtönre ítélt rendőrből 9-nek engedélyezte a szolgálatban maradást.

hírtv.hu

InstaCash Banner 336x280