Az utóbbi hetekben elszaporodott azoknak a Facebook-bejegyzéseknek a száma, amelyek mind arról szólnak, mennyire ellehetetlenedett az egyes városrészeken, lakótelepeken a parkolás. Sokan a lakóhelyüktől több száz méterre találnak csak parkolóhelyet. A felháborodás nagy, a Facebook-csoportok tagjai újabb és újabb utcákat sorolnak, és élhetetlennek nevezik a várost.

Ehhez a problémához társul most még egy másik égető gond is, mégpedig a szemét elszállítása. Sem a normál vegyes lakossági kommunális hulladékot, sem pedig a szelektíven gyűjtött hulladékot nem szállítják el rendes ütemben.

A szemét csak nyűlik folyamatosan – olvasói fotó

A hulladéktárolók mellett zsákokban tornyozódik a szemét, mert a tárolók már torkig vannak. A lakosság is torkig van ezzel a megoldatlan kérdéssel.

A továbbiakban egy olvasói levélből idézek, a közzéteszem az olvasó által készített képeket is.

A képek önmagukért beszélnek, de ha azt még hozzáteszem, hogy a héten másodszorra vittem sikertelenül az összegyűjtött szelektív hulladékot a konténerekbe, mivel egész egyszerűen egy hét leforgása alatt nem ürítették ki ezeket a gyűjtő szigeteket akkor ez több, mint bosszantó.

 

Rossz viccként az villant át, hogy talán a városunk és a hulladékgazdálkodási cég vezetői szolidálisak a kormány mellett, akik elnézik, hogy mától 116 településen nem lesz megoldva a szemét elszállítása. És persze az is megfordult a fejemben, hogy Tatabánya szemétlerakó telepe is megtelőben van, ezért fordul elő egyre gyakrabban, hogy városszerte hasonló helyzetek uralkodnak. De az is lehetséges, hogy a szállítási költségeken próbálnak spórolni. Sok kérdés merülhet fel, de egy egészen biztos, még pedig, hogy szeméthalmok csúfoskodnak a kukáink körül, ami persze a lakosság kulturáltságát is jelzi, de ha tele vannak a szemétgyűjtők, akkor sajnos mellé fogják rakni a lakók és nem otthon gyűjtögetik. Mellesleg ez a kérdés közegészségügyi szempontból sem mellékes.

 AVE, RWE  cégnevek talán még néhányunknak ismerősek, és az az időszak is amikor még nem volt jellemző, amit sajnos mostanság egyre többször tapasztalunk. Azokban az időkben, amik nem olyan régre nyúlik vissza, nem volt jellemző a mostani állapotok. Ennek vajon mi lehet az oka? Elgondolkodtató.

„ Az NHSZ Vértes Vidéke Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft-t 2013.07.01-től kezdte meg működését hulladékkezelési közszolgáltatóként a magyarországi hulladékgazdálkodási piacon. Társaságunkat a jogelőd AVE Tatabánya Zrt és Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata közösen hozta létre. Tulajdonosi szerkezetét tekintve a jelenlegi többségi tulajdonos az NHSZ Tatabánya Zrt. További tulajdonosok a T-Szol Zrt, valamint a Duna-Vértes Köze Regionális Hulladékgazdálkodási Társulás meghatározott tagönkormányzatai.” …ez a rész az NHSZ Vértes Vidéke Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft oldaláról osztottam meg.

…de visszatérnék az eredeti szemetünk kérdéséhez.

Gulyás Gergely, a Misziszterelnökséget vezető miniszter (már önmagában ez a miniszteri titulus is bosszantó kategória, de így valószínűsíthető, hogy magasabb juttatások és sok minden más megilleti a miniszter urat) a héten bejelentett, hogy a kormány álláspontja, hogy nem egyezkednek, nem engednek az üzleti zsarolásnak, nem engednek a rezsicsökkentésből, és ha kell, a katasztrófavédelem fogja átvenni és biztosítani a szolgáltatást.

Naiv állampolgárként megrökönyödve hallgattam ezt a hírt, mert való igaz 2010-ben, 8 évvel ezelőtt az olaszországi szemétszállítás is súlyos helyzetet idézett elő Nápoly és környékén, és talán innen jött kormányunknak az ötlet, hogy a katasztrófavédelem újabb szerepkörhöz juthatna, és az is igaz, hogy a szeméthalmok meglehetősen katasztrofális helyzetet idézhetnek elő, mint anno Olaszországban, de mindenki maradjon saját feladatkörénél, legalábbis sokan ezt valljuk. De ha már a nápolyi és az ott lévő településeket érintő szemétszállítási kérdéseket említettem, akkor azt is el kell mondjam, hogy az ottani lakosság több mint egy héten át tüntettek nap mint nap. Tehát volt összefogás, akarat, amit valljunk meg itthon nem tapasztalunk, sajnos. És míg Olaszországban főképpen Nápolyt érintette ez a kérdés, addig nálunk 116 települést, és ennek ellenére mégis „némán” tűrünk.

Ideáig is eljuthatunk.

Sajnos az elmúlt évek alapján nem sok reményünk van arra, hogy bármi változás legyen, főleg úgy, ha nincs meg bennünk a közös akarat.”

Olvasói fotó