Igenis van arra esély, hogy kisebbségbe szorítsuk Orbánt két hét múlva, ehhez azonban még mindig nagyon sokat kell dolgoznunk! – írja a Mérce.hu

Forrás: Szabad Magyar Szó

Jelenleg a kormányzó pártok 110-130 mandátumra számíthatnak az Országgyűlésben. Ez a két határszám kétféle módon változhat: akkor, ha magas lesz a részvétel, és Budapesten, a megyeszékhelyeken, a nagyvárosokban még magasabb is lesz az országos átlagnál, tehát akkor, ha minél többen megyünk el szavazni. Illetve, ha az egyéni körzetben a legesélyesebb jelöltre átszavazók aránya magas lesz.

Ezt a helyzetet viszont feltehetően nem az ellenzéki pártok fogják előállítani. Nekünk állampolgároknak kell a hátralévő napokban hinni, és átadni a hitünket másoknak is. A meglepő politikai győzelmek ugyanis mindig a hit, a feltörő elfojtott düh, vagy a jobb jövő reménye, és az ebből megszülető közös akarat mentén születnek.

A kormányváltó hangulat ma megvan Magyarországon, még a hitre és a megszülető közös akaratra van szükség. Sőt abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ennek a közös akaratnak a nagy része még csak nem is kell, hogy kiterjedjen a kormányváltást akarók teljes táborára.

Ugyanis nagyjából 400 ezer emberre van szükségünk. Az ellenzéki győzelmehez körülbelül 40-45 egyéni választókerületi győzelemre van szükség. A legszorosabb 50 választókerületben 2014-ben egyenként maximum 7000 szavazattal nyert a Fidesz. A legszorosabb 15-ben 2000 szavazattal tudott csak a kormánypárti jelölt győzni, vagy egyenesen az ellenzék nyert, a legszorosabb 25-ben pedig maximum 4000-es előnyök voltak.

Tehát azt mondhatjuk, hogy ha például 60 ellenzéki győzelmet célzunk meg, ahhoz minden billegő választókerületben 7000 embert kell elérnünk, akik listán a saját pártjukra szavaznak, egyéniben pedig a legerősebb ellenzéki jelöltre, és akkor meglesz a győzelem.

Ez azt jelenti, hogy a 60 körzetben élő, nagyjából négy és fél millió választó között megbúvó, olyan kettő és fél millió ellenzéki érzelmű szavazóból kell elérnünk és meggyőznünk 420 ezret, kevesebb, mint az ötödüket.

Ez első körben óriási számnak tűnik. De már most is vannak sokan olyanok, akik így gondolkodnak, az elmúlt hetek kampányai hatására (és láttuk, hogy sokan átszavaznak maguktól is az időközi választásokon). A magas részvétel az ellenzéki pártoknak kedvez: azzal csökken valamelyest ez a 7000-es szám körzetenként. Ezek a körzetek pedig elsöprő többségükben budapesti, nagyvárosi, megyeszékhelyeken lévő körzetek, ahol az interneten keresztül és személyes kapcsolatokon át is könnyebben tud terjedni az információ.

Az is fontos szempont, hogy ez a 7000-es szám éppen nem azt jelenti, hogy mindenkinek át kell szavaznia. Budapesten elég, ha az LMP, a Momentum, az Együtt, a DK, a Kutyapárt és az MSZP szimpatizánsainak nagy része átszavaz a legerősebb egyéni jelöltekre. Vidéken ezeknek a pártoknak a szimpatizánsai mellett azonban legtöbb helyen már a Jobbik és az MSZP-Párbeszéd, illetve a DK szavazóinak az átszavazása is kell, de a legtöbb helyen elég, ha a szavazóik 20-30-40 százaléka választja legerősebb egyéni ellenzéki jelöltet az erre szolgáló szavazólapon.

Listán pedig nyugodtan mehet az X az általunk legszimpatikusabbnak tartott pátra.

Ehhez pedig az alábbi 3 lépcsős folyamatot kell követnünk:

  • Meggyőzzük az ismerőseinket. akik még nem döntötték el, hogyan szavazzanak, arról, hogy menjenek el szavazni.
  • Ha azt látjuk, van esélye, akkor győzzük meg azokat az ismerőseinket, akik elmennek szavazni, hogy a legerősebb ellenzéki egyéni jelöltre szavazzanak.
  • Próbáljuk ráébreszteni ezek után arra is őket, hogy akkor hasznosul legjobban a szavazatunk, ha minél többen közösen így cselekednek, így ők is győzzenek meg minél több ismerőst a szavazásról – és a legerősebb egyéni jelöltre való szavazásról.

Persze ez nem fog könnyen menni, de van számos oldal, a Közös Ország Mozgalom, a Viszlát, kétharmad! és Márki-Zay Péter oldala, és az általuk közösen létrehozott Rendszervaltas2018, amelyek segíthetnek nyomós érveket gyűjteni a fenti három lépés mellett.

Ha sikeresek leszünk, akkor 4 opció lehetséges. Az ellenzéki pártok koalíciója, egy szakértői kormány kinevezése, a Fidesz kisebbségi, esetleg koalíciós kormányzása, illetve az előrehozott választás.

Szerintem az ellenzéki pártok közös koalíciója a leginkább valószínűtlen forgatókönyv. Ez adná ugyanis a legkisebb mozgásteret ezeknek a pártoknak, és a legtöbbet a Fidesznek. Egy szakértői kormány felállítása ellenben megnyugtathatná a külföldi befektetőket, és stabilitást is hozhatna rövid távon, ahogy egy Fidesz-koalíció vagy kisebbségi kormányzás sem lenne rémálom, ha mondjuk Polt Péter legfőbb ügyész leváltása, új választási törvény írása lenne ennek a feltétele.

De kormánytól függetlenül, feles többséggel az ellenzék már számos törvényt hozhat: korlátozhatja a propagandára elköltött összegeket. Módosíthatja a költségvetést, növelheti az oktatásra, az egészségügyre jutó forrásokat, a közalkalmazottak bérét, szigoríthatja a korrupcióról szóló törvényeket, átalakíthatja az adórendszert.

Tehát amennyiben sikerülne az átszavazás, és 50 százalék alá szoríthatnánk a Fideszt, április 9-én egy egészen más, demokratikusabb, és sokkal kevésbé egypártrendszerre emlékeztető országban ébredhetnénk.

De addig még hosszú idő van hátra. Két hét. És ez alatt a két hét alatt még sok embert kell meggyőznünk erről. Mert ha nem sikerül, akkor tudjuk, mi jön. A maradék média lekapcsolása, a párbeszéd, a demokratikus lehetőségek szűkülése, az egypártrendszer megszilárdulása, és ahogy Orbán Viktor megígérte, a megtorlás.

Úgyhogy van tétje annak, hogy mennyi energiát fektetünk bele a következő napokba, van miért küzdenünk és van értelme is. Tegyük oda magunkat, és váljon valósággá az a kormányváltó hangulat, ami végigsöpör majd az országon!