Az eddig sem volt titok, hogy a Balog Zoltán vezette Emberi Erőforrások Minisztériuma leginkább embertelenségéről híres. Magyarnarancs.hu

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Fotó: Kelemen Zoltán Gergely / MTI

Elnézve az oktatásban végzett ámokfutást, látva az egészségügyi rendszer szétzüllesztését, megfejelve mindezt mondjuk a civil szféra vegzálásával, nem lehetnek kétségeink afelől, mennyire káros folyamatok zajlanak arrafelé. Az Emmi egy minisztériumszörny, ahová ezen ágazatok mellett bezsúfolták még a családpolitikát, az egyházakat, kultúrát – hát, ezek sem sikerterületek mostanában. És ott van még a szociális szféra, meg a sport. Közelebb egymáshoz, mint gondolnánk.

Egy szociális munkás ma Magyarországon alig valamivel a létminimum felett tengődik. Az ágazatban elindult némi pozitív változás, legalábbis bérfronton, de például egy 30 év alatti szocmunkás alapbére még így is csak 141 ezer, egy 60 évesnél idősebbé pedig 212 ezer forint volt tavaly, az átlagos bruttó kereset pedig alig volt több 220 ezernél. És akkor itt a területi különbségekről még nem beszéltünk, és arról sem, hogy a bérrendezés már régóta esedékes volt, hiszen az ágazatban hosszú évekig nem emelkedtek a fizetések. Hosszas huzavonát követően 2014-től kezdődött el a szociális ágazatban dolgozók bérrendezése, Czibere Károly államtitkár azt ígérte, 2017 végére 208 ezer forintra, 2018 végére pedig 233 ezer forintra emelkedik az átlagbér.

Na, nem mintha ez olyan őrületesen nagy összeg lenne… De a tekintetben biztató volt, hogy a forrás- és munkaerő-hiányos ágazatban így legalább az alapfeladatok ellátása kevésbé tűnt veszélyeztetettnek.

És akkor egy napsütéses csütörtök délelőtt, nagy hallgatás után az Emmi csak kinyögi végre (a Magyar Nemzet közérdekű adatigénylésére), hogy tényleg a „Tour de Hongrie nemzeti kerékpáros-körverseny évenkénti megrendezése és hosszú távú fejlődése biztosítása érdekében” vontak el több mint 90 millió forintot a szociális és gyermekvédelmi ágazat dolgozóinak pótlékára szánt összegből. Hát erre mit lehet mondani?

Az bizonyosan nem mentség, hogy ezt a pénzt a 2016. évi költségvetés maradványából csoportosítják át. Már hogy is lehetne az? A szociális szférában még a dolgozók bérhelyzetének rendezése mellett is számtalan olyan terület van, amelyekre ezt a pénzt (és ennek többszörösét is akár) el lehetne költeni, ha úgy éreznénk, hogy a szocmunkások bérhelyzete már meg van oldva (NINCS!). A szociális ellátórendszer ugyanis jelenleg őrületes forráshiánnyal küzd, férőhelyek, felszereltség tekintetében mindenképpen, és a gyermekvédelmi rendszerre is ráférne egy alapos ráncfelvarrás.

Azok, akik a szociális ágazatban dolgoznak, napról napra, emberfeletti munkával küzdenek azért, hogy a rászorulóknak, szegénységben élőknek, hajléktalanoknak, időseknek segítséget nyújtsanak. Mondhatja persze azt bárki, hogy ezt a munkát lehetne jobban is csinálni, de akkor gondoljon bele abba is, hogy nem ritkán 12 órás munkaidőben, fizikailag és lelkileg is megterhelő munkát végezni örökké mosolyogva nem lehet.

Pláne nem akkor, amikor a szakma azzal kénytelen szembesülni, hogy a bérpótlékaikra szánt összegből 90 milliót átpattintanak egy bicikliversenybe, ezzel is beárazva azt a munkát, amit végeznek – a gesztus legalábbis önmagáért beszél. Egy elnyomott, lesajnált, problémáktól hemzsegő ágazatból átcsoportosítani pénzeket egy biciklis körversenybe: mégis mit sugall ez mindazoknak, akik hivatásuknak tekintik a szociális segítségnyújtást, ugyan hogyan motiválná és rántaná ki őket ez a fásultságból, a kiégésből? És miféle állam az, amelyik ettől a területtől – még egyszer tehát: a szociális- és gyermekvédelemtől – vesz el pénzt, hogy a verseny- és nemzeti látványsportba ölje?

Több mint 90 ezren dolgoznak a szociális ágazatban, és naponta 800 ezer embernek segítenek.

Manapság, ha kormányköltésekről van szó, 90 millió forint igazán nem számít nagy összegnek.

De felmerül a kérdés: biztos, hogy azoktól kell elvonni ezt a pénzt, és bicikliversenyre költeni, akik olyan gyerekekkel dolgoznak, akiknek soha nem lesz biciklijük? Tényleg pont az ezer sebből vérző szociális szférából kell kivonni még 90 milliót, hogy a sportszektorba pumpálják?

Nekem aztán igazán semmi bajom nincs a Tour de Hongrie kerékpáros körversenyével, szép dolog egy lassan 100 éves múltra visszatekintő sportesemény támogatása. Na de nem sikerült találni az ágazaton belül 90 milliót, amit át lehetett volna csoportosítani ide? Kicsit lecsípni valamelyik stadion csücskéből, esetleg fél perccel rövidebb kampányfilmet forgatni a bődületesen sikeres vizes vébéről? Az Emberi Erőforrások Minisztériumában azonban nem így működnek a dolgok. És csak a miheztartás végett: az átcsoportosításról szóló kormányhatározat alján Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak az aláírása díszeleg. Van még kérdés?

Szerző: Diószegi Horváth Nóra

magyarnarancs.hu