Világszerte átalakul az alkoholfogyasztás. A fejlett országokban egyre kevesebbet, a feltörekvőkben egyre többet isznak. – írja a G7

Fotó: AFP / Europress

Már nem vodkával viszik be szervezetükbe a legtöbb alkoholt az oroszok, hanem inkább sört isznak. Az elmúlt években tiszta alkoholra vetítve az egy főre jutó sörfogyasztás – ha nem is jelentősen, de – már meghaladta a röviditalét. Ez még 8-10 évvel ezelőtt is teljesen elképzelhetetlen volt, az évezred elején pedig szinte csak töménnyel elégítették ki az oroszok nemzetközi összevetésben is jelentős alkoholigényüket.

A Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 2000-ben egy átlagos orosz összesen kicsit több, mint tíz liter tiszta szeszt vett magához évente, ennek közel háromnegyedét rövidital formájában. Azóta – egy páréves felfutást követően – a teljes fogyasztás is csökkent, ami azonban még érdekesebb, hogy a szerkezete is jelentősen átalakult. A legfrissebb, tavalyelőtti adatok szerint ma már kevesebb, mint fele annyi rövidet isznak Oroszországban, mint szűk két évtizede, miközben sörből és borból másfélszer annyi fogy.

A rövidital-fogyasztás ilyen mértékű visszaesése nemzetközi összevetésben is jelentős, ennél nagyobb csökkenést alig néhány országban mértek. A rekorder egyébként ebből a szempontból Azerbajdzsán, ahol a vélhetően vallási okokból amúgy is folyamatosan csökkenő piálást (legalábbis hivatalosan) lényegében lenullázták azzal, hogy törvénnyel tiltották meg az alkoholértékesítést. A volt szovjet utódállamban 2000-ben átlagosan fejenként még közel 7 liter tiszta szesz fogyott, majdnem teljes egészében rövid ital formájában, 2016-ban azonban már csak 4 deci.

Az oroszországi folyamatok egyébként elég jól illenek a globális trendekbe azzal a különbséggel, hogy a világszintű alkoholfogyasztás nem csökkent 2000 óta, csak a szerkezete alakult át. Miközben sörből hatodával többet iszunk, mint az évezred elején, addig rövidből tizedével kevesebbet, és esett a borfogyasztás is.

Persze az egyes országok között elég komoly eltérések vannak.

Nagyjából az a trend bontakozik ki, hogy a fejlettebb államokban egyre kevesebbet isznak az emberek, a feltörekvő országokban azonban sok esetben nő az alkoholfogyasztás.

Arányaiban a legnagyobb ugrás jellemzően olyan országokban volt, ahol korábban társadalmi, vagy gazdasági okokból szinte egyáltalán nem alkoholizált a helyi lakosság, ám az életszínvonal lassú emelkedése, a globális kereskedelem és a vallási szigor lazulása változtatott ezen.

Két olyan régió van, ahol több országban is jelentős növekedést mutatnak a számok. Fekete-Afrikában a sörfogyasztás ugrott meg főleg: Etiópiában négyszer, Angolában, Csádban és Kongóban közel háromszor annyit isznak belőle, mint 2000-ben. A Távol-Keleten viszont a röviditalok hódítottak: Kínában, Indiában, Indonéziában, Mongóliában, Mianmarban, és Nepálban is főleg magas alkoholtartalmú italokból isznak többet, mint korábban. Más kérdés, hogy ezekben az államokban a nagy növekedés ellenére sok esetben még mindig viszonylag alacsony a fogyasztás. Mianmarban például száznyolcszorosára ugrott az egy főre jutó rövidital-mennyiség, de ez tiszta szeszben mérve még mindig csak 1 litert jelent, Indonéziában pedig hiába isznak négyszer többet, mint 2000-ben egy emberre így is csak 3 deci tiszta szesz jut.

Ennyit egy átlag magyar nagyjából 9 nap alatt iszik, itthon ugyanis az egy főre jutó fogyasztás még mindig kifejezetten magas, közel 11 liter évente. Ez a mennyiség még úgy is sok, hogy az évezred eleje óta itthon a felére csökkent az alkoholisták becsült száma. Ráadásul itthon nem is változott érdemben a fogyasztás szerkezete, sőt a röviditalok részesedése kissé még nőtt is. Nemrég megírtuk, hogy még az is előrelépés, hogy – az alkoholos májzsugoros esetekből számított hivatalos mérőszám szerint – a magyar lakosság több mint 4 százaléka alkoholista.